 |
|
AZ ESŐCSINÁLÓ Az ENSZ népesedési alapja az UNPF szerint 2025-re a Föld népességének majdnem 2/3 részének nem fog jutni elegendő iható víz. A vízhiány csökkentését célozza a mesterséges eső létrehozása, amelynek egyik lehetséges módszere az, hogy esőcseppek kialakulása érdekében kondenzációs magvakat, pl. ezüst-jodid kristályokat juttatnak a légkör magas relatív páratartalmú rétegeibe. A China Radio International magyar nyelvű honlapján 2004-05-04 dátummal közzétett "Szárazság és esőcsinálás" című tanulmány adatai szerint csak Kínában több mint 3800 rakétavetőt, 7000 körüli gépágyút, és sok-sok repülőgépet használtak fel az időjárás szabályozásához, mindenekelőtt csapadékképzéshez. Ebben a munkában 35 ezer ember vett részt, melynek eredményeképpen 1995-2003 között 210 milliárd köbméter vizet csináltak Kína különböző részein mesterséges módszerekkel!
A kondenzációs magvak légkörbe juttatásával történő esőkeltés hiányossága az, hogy nem alkalmazható azokon a területeken, ahol a levegő relatív páratartalma alacsony. A levegő relatív páratartalmának növelését célozza az a tervezet, amelyet a National Geographic magyar nyelvű honlapján 2005. augusztus 9. dátummal található "Esőcsinálás mesterséges hőszigetekkel" című cikk mutat be. A tervezet szerint a földfelszínt sötét színű fóliával vonnák be akár több négyzetkilométeres területen. A fólia fölött intenzíven felmelegedne a levegő, akár 30-40°C-ra is. A felmelegedő levegő felszáll a magasba, ahol lehűl, melynek következtében a levegő relatív páratartalma növekszik. Természetes körülmények között a zivatarfelhők is így alakulnak ki. A leírt eljárás fontos pozitív tulajdonságának tartom azt, hogy a feláramlás létrehozásához szükséges energiát a napenergia biztosítja. A talajt sötét fóliákat borító eljárásnak sajnos van pár hiányossága:Nem alkalmazható sűrűn beépített városokban, ugyanis ha a házakat bevonnánk sötét fóliával, akkor nyáron még melegebb lenne, mint korábban. A fóliával nem lehet beborítani az erdőket, ezért az erdőtüzeket sem lehet eloltani ezzel a módszerrel. Kínai, vagy indiai rizsföldeket sem lehet fekete fényelzáró fóliával beborítani, hiszen tönkremenne a fólia alatt a termés. Az eljárás további hiányossága az is, hogy a csapadék kialakulása érdekében a feláramló levegőnek el kell érnie a vízgőz kicsapódásához szükséges kondenzációs szintet. Pl. tegyük fel, hogy egy tetszőleges helyen a talaj közeli levegő számára a kondenzációs szint 1000 méter magasan van a talajfelszínéhez képest. Tegyük fel, hogy a talaj közeli légtömeg 800 métert tud emelkedni, ebben az esetben nem fog felhő kialakulni. Ezzel szemben, ha több mint 1000 métert emelkedik a légtömeg akkor kialakulhat felhő, és csapadék is. Sajnos a sötét színű talajfelszínről történő feláramlás nem mindig képes biztosítani a kondenzációs szint eléréséhez szükséges energiát. Galapagos-szigetek alacsonyabb magasságú szigetei bizonyítják ezt a hiányosságot. A magasabb szigeteken virágzik az élet. Az alacsonyabb szigetek ezzel szemben kopárak és szárazak, annak ellenére, hogy a felszínt sötét színű megszilárdult vulkáni láva borítja.
Alacsonyabb sziget a galapagos szigeteken: Forrás: www.surtrek.com A mesterséges feláramlás létrehozásához szerintem egy olyan új módszerre van szükség, amelyet alkalmazni lehet városokban úgy, hogy a városok nem melegednek fel általa. Alkalmazni lehet erdőkben, mezőgazdasági területeken úgy, hogy az ott található növényeket nem kell beborítani. Továbbá fontos cél az is, a feláramlás a légkör magasabb részeibe emelkedjen fel. Véleményem szerint, ha a kitűzött céloknak megfelelő új módszert tudnánk kidolgozni, akkor azt a világ sok helyén lehetne az esőkeltés szempontjából eredményesen alkalmazni. A kitűzött célt levegőnél könnyebb gázzal töltött sötét színű léggömbök felhasználásával lehet elérni.
A léggömböket kötelek felhasználásával a földfelszínhez kell rögzíteni. A léggömbök mérete többféle lehet. Akár akkora, mint egy hőlégballon, vagy akár még nagyobb is. A léggömbök a földfelszínhez képest különböző magasságban is lehetnek, pl.: 100 méter magasan, vagy 500 méter magasan, vagy más magasságban. A léggömbök száma több száz, vagy akár több ezer is lehet, a megkívánt feláramlás mértékének megfelelően. Számításaim szerint nappali órákban derült időben 1 db 20 méter sugarú léggömb a nap energiája segítségével kb. 1 MW energiával fűtené a levegőt. 1000 db ilyen léggömbből összeállított léggömberdő óriási energiájú feláramlást tudna létrehozni, amely akár zivatarfelhőt is létrehozhat. A zivatarfelhő a léggömberdő területénél sokkal nagyobb területet tudna esővel öntözni. A magasban lebegő léggömböket megtartó kötelek földfelszínhez való rögzítése kevés helyet igényel, ezért ezt a módszert városokban, erdőkben illetve megművelt termőföldeken is alkalmazni lehet. Mivel a léggömbök a talajfelszín fölött 100-500-1000 méter magasan melegítik a levegőt, ezért a talajfelszín közvetlen közelébe nem lesz melegebb miattuk, sőt a léggömbök árnyékolják a felszínt, azért ott hűvösebb lesz. Véleményem szerint a léggömbök hatékonyabban hasznosítanák a Nap energiáját, mint a felszínt borító fólia, ugyanis reggel, vagy este, amikor csak alacsony szögben érkeznek a felszínhez képest a napsugarak, a földfelszín felmelegedése csekély, ezzel szemben a léggömbök oldalára ilyenkor is merőlegesen érkezik a Nap fénye. Ugyancsak pozitívum, hogy a felemelkedő levegőt az egymás fölötti léggömbök újból és újból tovább melegítik, ezért a feláramlás sokkal magasabbra tud feljutni. A felsorolt okok miatt úgy gondolom, hogy a sötét léggömbök felhasználásával a feláramlás hatékonyabban létrehozható, mintha a talajt sötét fóliával vonnánk be.
A fenti ábra mutatja az esőcsináló működési elvét. Elképzelhető, hogy a jövőben „esőcsináló” vállalkozások fognak működni, amelyek az üres léggömböket oda szállítják, ahová a megrendelő kéri. A kívánt területen felfújják és feleresztik a léggömböket. Lehetséges, hogy a vállalkozók változtatható méretű léggömböt is alkalmazni fognak. Például olyat amelyben levegőnél könnyebb gázzal töltött léggömbbel tartanak egy változtatható méretű másik léggömböt. A másikban levegő van, ebbe egy kompresszor hol benyomja a levegőt, hol kiszívja. Ilyen léggömböket sűrűn beépíttet városokban is alkalmazni lehet, hiszen a kisméretű léggömb a szűk utcákon is elfér. A nagy léggömböt elegendő a magasban felfújni. A fényelnyelés fokozása céljából elképzelhető olyan kiviteli alak is, amikor a léggömbökkel sötét színű zászlókat tartanak a magasban. Az „esőcsinálók” a csapadék kialakulásának esélyét tovább növelnék azzal, hogy a sötét léggömb módszert kombinálnánk a kondenzációs magok légkörbe juttatásával. Abban az esetben, ha a megrendelőnek elege van az esőből, akkor a léggömböket leeresztik és elcsomagolják. Ötletemet nem szabadalmaztatom, hanem nyilvánosságra hozom. Ezzel a szabadalmakra vonatkozó jogszabályok szerint újdonságrontást követek el. Az újdonságrontás miatt senki sem szabadalmaztathatja ezt a találmányt. Döntésemmel lehetőséget biztosítok arra, hogy az ötletet bárki bárhol megvalósíthassa. Tisztában vagyok azzal, hogy javaslatom futurisztikus. Nem tudom, hogy megvalósul-e? Abban az esetben, ha esetleg megvalósul, akkor lehetőség nyílhat arra, hogy szerte a világon sok helyen mérsékelni lehessen az aszályok negatív következményeit! Ötletemet azoknak az embereknek emlékére ajánlom fel, akik az eső hiánya miatt haltak meg a világon. 2006 09 06
Magyarország: Gyönyörű. Bíró Gergő: A csitári hegyek alatt
|
|
Bíró Zoltán biro.zoltan@c2.hu |
