 |
|
NAPENERGIA HASZNOSÍTÁS MŰBOLYGÓVAL
A Nap sugárzása a Nap-Föld távolságban egy négyzetméteren kb. 1370 Watt energiát hordoz másodpercenként. A Nap sugárzásának energiatartalma a világűrben erősebb mint a Föld felszínén, ugyanis a világűrben nincs éjszaka és nincsenek felhők sem! A világűr ilyen jellegű hasznosítására már 1968-ban terveket dolgoztak ki. A terv szerint földkörüli pályán keringő naperőmű hasznosította volna az napenergiát! A megtermelt energiát mikrohullámú sugárzással juttatnák a földfelszínre. Készültek olyan tervek is amelyek földkörüli pályán keringő tükrökkel kívánják elérni ugyanezt a hatást. A tervek nem valósultak meg! Magyarország elektromos áram ellátásához 20%-os hatásfok esetén kb. 25 négyzetkilométer napelemtáblát tartalmazó műholdra (műholdakra) lenne szükség. Ekkora méretű és tömegű műhold világűrbe juttatásának költsége és energiaigénye olyan nagy lenne, hogy az lehetetlenné teszi a megvalósítást. Az ötlet szerintem mégis jó, ezért a következőt javasolom a napenergia világűrben történő hasznosítása céljából. A napenergiahasznosító-berendezés, vagy tükör, vagy lencse ne Föld körüli pályán keringjen, hanem Nap körüli pályán. Tehát ne műhold legyen, hanem műbolygó! Az ötletem arra a tényre épül, hogy a Nap fénye által hordozott energia négyzetesen növekszik, ha közelítünk a Naphoz. A Föld és a Nap távolságának negyedén, egy négyzetméteren tizenhatszor több a napsugárzás energiája, mint a Nap- Föld távolságban. Amely azt jelenti, hogy 20%-os hatásfok esetén kb. 1,5 négyzetkilométer hasznos felszínű műbolygó biztosítani tudná Magyarország teljes villamos-energia ellátását. Sőt a Nap - Föld távolság tizedén százszorosra nő a Nap sugárzás energiájának intenzitása, ebben az esetben, hazánk áramellátásához, 20 % hatékonyság esetén, elegendő lenne 0,25 négyzetkilométeres hasznos felszínű műbolygó is! Véleményem szerint a műbolygók fellövési költsége és anyagigénye, kisebb lenne, mint a hasonló teljesítményű műholdé! Úgy gondolom, hogyha az ötletem megvalósul, akkor az emberiség energiagondjai hosszú időre megoldódnak. (Akár több milliárd évre is.) Tudom, hogy az ötletemet nem lehet könnyen megvalósítani. Pár nehézség: 1. A műbolygó és a Föld egymáshoz viszonyított helyzete folyamatosan változik! A műbolygóval termelt energiát ezért nem lehet minden esetben közvetlenül a földre továbbítani! Energia átjátszó műbolygókat és-vagy műholdakat van szükség. 2. Célszerű minél közelebb vinni a műbolygót a Naphoz azért, hogy több energiát termeljünk. Ugyanakkor nagyon közel sem szabad vinni, mert tönkremehet a drága berendezés. Úgy gondolom, hogy a jövő tudományos műszaki kutatásainak fontos célja lesz az, hogy olyan új anyagokat tudjunk kikísérletezni, amelyekből felépített műbolygókat a Naphoz közeli pályára is telepíteni lehet, károsodás nélkül Az Esőcsináló című cikkben leírt ötletemhez hasonlóan a műbolygós napenergia-hasznosítást sem szabadalmaztatom. Az ötletet bárki, bárhol megvalósíthatja. Ötletemet azoknak az embereknek emlékére ajánlom fel, akik fosszilis és a radioaktív energiahordozók felhasználása miatti környezeti károkban haltak meg!
A jövő űrhajójára vonatkozóan több elképzelés is ismert. Ezek közöl az egyik a napvitorlás! A Modern Technika Kézikönyvének 181. oldaláról idézek: A Napnak az energiája is megcsapolható űreszközök hajtására. ... A leheletfinom polimerből készülő vitorlák átveszik a Nap által kisugárzott fotonok impulzusát. Bár a napvitorlás gyorsulása roppant kicsi (csupán 2mm/s2), ez a gyorsulás mindaddig fellép, amíg a vitorlás elegendő közel van a Naphoz. Becslések szerint a napvitorlás mintegy 300 nap alatt érné el a Marsot. A napvitorlások irányíthatóak, segítségükkel akár a Nap felé is lehet haladni, ugyanúgy, ahogy a tengerészek is tudnak a széllel szemben vitorlázni. Véleményem szerint a jövő űrhajója tényleg a napvitorlás lehet, abban az esetben ha működéséhez Naphoz közeli pályán keringő műbolygókról a napvitorlásra továbbított koncentrált energiát használunk fel. Ugyanis a koncentrált fénynek köszönhetően, nagyobb lesz a gyorsulás. Számításaim szerint, ha a Nap Föld távolság tízedére telepített műbolygókról továbbított koncentrált napenergiával gyorsítanánk egy napvitorlást, akkor nem 300 hanem csak 30 nap kellene a Mars bolygó eléréséhez. Sőt ha sok műbolygót használnánk fel erre a célra, akkor a naprendszer legtávolabbi bolygólyát a Neptunuszt is elérhetnénk kevesebb mint 100 napon belül . Ezt a célt úgy lehet elérni, hogy a Naptól távolodó napvitorlásra egyre több műbolygó által továbbított fényt juttatnánk el. Így elérhetnénk azt, hogy a Naptól távolodó napvitorlás gyorsulása nem csökkenne. Természetesen ez hihetetlenül nehéz feladat, hiszen a műbolygókat úgy kell vezérelni, hogy a róluk küldött koncentrált fénysugár ne kerülje el a napvitorlást. 2007/10/17
Napoleon Boulevard - Júlia nem akar a földön járni
|
|
Bíró Zoltán biro.zoltan@c2.hu |
